2014. február 13., csütörtök

Valentajnz dej...

van itt ez a csodas piros unnep, mint a Mikulase, ez a Valentin-nap, amit assetudomhogy kell irni. Na ez valami borzalom, az tuti. Eloljaroban csak annyit, hogy nekem ezzel sajnos sosem volt problemam, vagy tokegyedul voltam, vagy pasival, de nekem meg nem adatott olyan pasi, aki ezt a jeles unnepet meg ohajtotta volna ulni. Na sebaj, megszoktam en azt nagyon gyorsan.
Ami viszont egy vicc, ez az egesz, mi kinszenvedest okoz korulottem mindenkinek. Eloszor is szogezzuk le, nem tartozom azok koze, akik azt hangoztatjak lehetoleg minden forumon, hogy: Pfuj belem is kifordul, mert ocska amerikai szar, nyaltenger, minden egyes nap szeretni kell egymast, meg fuj hanyok a szivecskektol, meg ezen gazdagodnak a multik.

Hat kerem szepen, miert is ne lehetne a szerelmeseknek egy unnepnapja, hisz unnepelunk mi mar mindent. Tessek nyugodtan unnepelni a szerelmet, kinek, hogyan esik jol, nyilvan nem kell felvasarolni az osszes szivecskes kacatot az uzletekben, nyilvan tudjuk mire vagyna a parunk, vagy mivel tudnank ot kenyeztetni. Nem kell a duma. 
Ismerek parokat, a ferfi a fenti tabor lelkes tagja, hat nehogymaValentinnap, jo, teny himnemu barataim nem annyira unneples centrikusak, mint mi vagyunk, ok azok, akik hamarabb elfelejtik a jeles datumokat, ez meg csak eggyel tobb macera. Ezen testvereim asszonykai nem leven tul sok valasztasuk, kevesbe lelkesen, de csatlakoznak a Valentin-nap gyulolok taborahoz, aztan februar 14-en minden egyes alkalommal el kell morzsolniuk ugy 6-7 konycseppet, amikor viragcsokrot szorongato ferfit latnak az utcan tovasuhanni. Aztan persze vannak azok a nonemuek, akik azert is kikovetelik maguknak a jussukat, ha tetszik az embernek, ha nem. Mert, ami jar, az jar. 
En megis kotelezove tennem, nem azert, hogy megint a ferfiaknak legyen nehezebb, mert nekunk lanyoknak ugye megiscsak konnyebb ez az ajandek vasarlas, mert veszunk egy szivecskes bugyit a fiunak, oszt csok, hanem mondjuk hozzacsapnek meg egy unnepet, mondjuk unnepelhetnenk a kreativ szerelmesek napjat. Mondjuk hogy unnepeljuk meg tokeletesen a szerelmet 0 forint befektetessel, ajandekvasarlas nelkul. Sokaknak ugy sejtem az is eleg lenne, ha a parjuk rajuk szanna mondjuk egy egesz napot a rohano vilagban, esetleg megcsinalna a reggelit, es a TV-t bamulnak a meleg agyikobol egesz nap, ki mit szeret. Vagy elmenni kirandulni, setalni, kiulni egy parkba, orakon at beszelgetni, vagy csak hallgatni, de nem ugy, hogy az egyik a szamitogep, a masik a TV elott bambul. 
Kapcsolni ki mindent, es raszanni az idot a masikra, nem kell ez a nesze virag, Valentin-nap van, itt a csoki, tudjuk le a dugast, oszt aludjunk tema. Valami tobb. Sok part ismerek, akik nem is ismerik egymast. Letelt az udvarlasi idoszak, osszetaboroztak, elvannak mint a befott, tokeletesen tudnak egymas mellett mukodni, csak nem egyutt. Aztan egy szep nap arra ebrednek, hogy He? Ez itt ki?
Ne tessek nekem jonni ezzel a mindennap kell szeretni egymast szoveggel, ez mondjuk a karacsonyi duma is, imadom. Vajon akik ezt hangoztatjak, es ezert szarnak az unneplesre (o pardon), azok aztan az ev minden egyes napjan szeretik egymast?
Szoval csak irkalok itt ossze-vissza, mert mindenki total idegbeteg ettol a naptol, en meg elvezem, hogy mar nyugdijba vonultam.

4 megjegyzés:

  1. a Valentin-nap is olyan, mint a többi ünnep. kell hogy a szürke hétköznapokat megszínesítse, és örömet szerezni amúgy is mindig jó:)

    VálaszTörlés
  2. Ugye? Hat en is errol beszelek, csak van ez a gorcs, ami kialakult korulotte... :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt nagyon szépen összefoglaltad :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hat eppen csak kiakadtam a magam korul latott kinlodason, szerintem kicsit tul van stresszelve ez az egesz :)

      Törlés